A legjobbat a legközelebbről – termékdíjas erdei virágméz

Sikerének alapja, hogy mézeiből semmit nem vesz el és semmit nem ad hozzá. A díjat Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter adták át a vásár nyitóünnepségén szeptember 20-án.

Az agrotrend.hu a titokról és az egyediség fontosságáról is kérdezte az elismerés kapcsán a szakembert.

– Mitől különleges a most díjazott termék?

– Az „Erdei virágméz” több szempontból is különleges. Az egyik legfontosabb, hogy rendkívül tiszta környezetből származik, mégpedig a Budai Tájvédelmi Körzetből. Másrészt ez a Duna-Ipoly Nemzeti Park termék védjegyével is büszkélkedhet. (Ezt azok a jellegzetes helyi feldolgozott – esetében méz – termékek kaphatják, amelyek a parkigazgatóság működési területén készülnek, és előállításuk a természettel összhangban történik.) Ez persze önmagában nem elég, olyan termelési technológia is kellett, amelynek révén a különböző virágmézeket elkülönítve tudjuk kipörgetni.

Nem vegyes virágmézet pörgetünk, hanem az általunk kifejlesztett méztermelési technológiának köszönhetően a különböző időszakban különböző területekről begyűjtött mézeket elkülönítve is ki tudjuk pergetni, és ezáltal egy terroir^* mézet tudunk produkálni.

(^*A francia kifejezés a termőhelyre utal, és a különleges minőségű helyi termékek meghatározásánál terjedt el.)

Brunner Méhészet – fotó: facebook

– Miért fontos ez?

– Ez azt jelenti, hogy annak a területnek az ízvilágát, adottságait teljes mértékben magában hordozza a termék. Egy ugyanabban az időben gyűjtött, de 10 kilométerrel arrébb lévő területről származó két erdei virágméznek teljesen más ízvilága. Olyan ez, mint amikor egy borász dűlőszelektált bort szeretne készíteni. A kis, lokális területek mézeit legyűjtjük, ezt külön kezeljük és így születik meg egy ilyen különleges méz. Több telephelyem is van, és a méhek a telephelytől maximum 3 kilométeres sugarú körben gyűjtöttek. Nem keverjük másik telephelyről származóval. De súlya van annak is, hogy minden telehelyünk a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban vagy a Budai Tájvédelmi Körzetben található, ez több négyzetkilométernyi terület.

– Bemutatkozásában azt írta, hogy szeretné a fogyasztóhoz a legrövidebb úton eljuttatni a termékét. Miért van ekkora hangsúly azon, hogy a legrövidebb?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek helyi terméket válasszanak. Kiemelten törekszem arra, hogy helyi értékesítési csatornákat használjak, és ez azt jelenti, hogy nagyon kicsi az ökológiai lábnyoma a mézeimnek. A legtöbb boltom 15 kilométernél nincs távolabb a termelési helytől. Ma már ez ritka.

És hogy miért van még jelentősége a távolságnak? Például azért, mert van olyan területem, ahol nincs parlagfű. Volt olyan helyi vásárlóm, aki a Balaton-felvidékről kapott mézet, és allergiás tüneteket mutatott. Annak a területnek a flórája az ő szervezete számára ismeretlen volt, olyan pollenekkel, anyagokkal találkozott, amire a szervezete nem volt felkészülve. Az én mézeimet fogyasztva ez nem történik meg, hiszen itt él gyerekkora óta.

– A kulcsszó tehát a „helyi”.

– Mindig fontosnak tartottam, hogy ha lehet, helyi terméket vásároljunk. Van egy-két olyan mézem, amely nem innen származik, de azoknál mindig fölhívom a figyelmet erre. A levendulamézem a Balaton-felvidéki, de az csemegeméz, amelyet nem a mindennapi fogyasztásra ajánlok, hanem különleges alkalmakra, díszítésre vagy ízesítéshez. Napi fogyasztásra a helyi mézeket javaslom a vevőimnek, akiket meg is szoktam kérdezni, hogy merre lakik. Virágmézeknél például olyan telephelyről szállítok nekik, amelyik a lakóhelyéhez a legközelebb esik.

Brunner Méhészet – fotó: facebook

– Hogyan látja a magyar méhészek, a magyar méhészet helyzetét?

– A magyar méhészeti ágazat eddig fölfutóban volt, és nyilván egyszer elérjük a hegytetőt, ahonnan már csak lefele van. Ugyanakkor a magyar méhészeknek az üzletekben olyan termékkel kell versenyezniük, amelyek egyrészt nem mézek – vagy olyan anyagokat is tartalmaz, ami nem méz -, vagy nagyon olcsó, nagyon alacsony költséggel – akár ipari méretekben – előállított mézzel. A magyar mézek első osztályúak, és általában javító mézként veszik.

De tudatosságra is szükség van a vevői oldalon. Ausztriában például már az általános iskolában arra tanítják a gyerekeket, hogy helyi termékeket kell vásárolni. Mi beengedjük a külföldi árut, a nagy – általában nyugat-európai – kiszerelők mézeit, akik javító mézként megveszik a magyart, majd az olcsó mézet igyekeznek ide visszaküldeni. A magyar méhész ezzel nem tud versenyezni, tönkre fog menni. Magyarországon 15-16 ezer méhész van, közülük sokan megélnek – ami jól hangzik -, de valójában az ágazat összeomlása előtt állunk.

A hamis-hamísított méznek nemcsak az egészségügyi vonatkozása okoz gondot. A gazdasági következménye az lesz, hogy Magyarországon ötödére csökken azok száma, akik a méhészetből meg tudnak majd élni.

agrotrend.hu