Az élelmiszeripari beruházásokat most kell megvalósítani

Az élelmiszeripar hazai helyzetéről, kilátásairól és a teendőkről Keleti Marcellel, a NAK Élelmiszeripari Igazgatóságának igazgatójával beszélgettünk.

– Mi jellemzi ma a hazai élelmiszeripart?

– Magyarországon ma az élelmiszeripari társas vállalkozások száma meghaladja az 5 ezret, az iparág a hazai mezőgazdasági termelés hozzávetőleg 70 százalékát dolgozza föl.

Az élelmiszeripar duális szerkezetű, a mikro- és kisvállalkozások meghatározó számban (mintegy 93 százalékban) vesznek részt az ágazati termelésben, viszont nekik alacsonyabb a teljesítményük.

Az eredményesség és a kibocsátás szempontjából ugyanakkor a maradék 7 százalék, azaz a közepes és a nagyvállalatok a dominánsak. A közepes- és nagyvállalatok biztosítják az élelmiszeripar árbevételének több mint 80 százalékát, és alkalmazzák az élelmiszeriparban foglalkoztatott munkavállalók több mint kétharmadát.

Ez a szerkezet jelentősen befolyásolja a magyar élelmiszeripar versenyképességét, mert a nemzetközi versenyben a piacokon az érvényesüléshez elengedhetetlenül fontos a folyamatosan jó minőségű, nagy mennyiségű árualap is.

– Kell-e és lehet-e változtatni ezen a szerkezeten?

– Amennyiben a kormányzat nagyobb hangsúlyt kíván adni az exportértékesítésnek, úgy elengedhetetlen a nemzetközi viszonylatban is versenyképes vállalatok fejlesztése, támogatása.

– Hogyan oszlik meg a belföldi és a külföldi értékesítés?

– Az előállított élelmiszeripari termékek 60 százaléka belföldön, 40 százaléka külföldön kerül értékesítésre. Ugyanakkor folyamatosan javul a helyzet a kivitel területén, az elmúlt években az export tudta tartani dominánsan az élelmiszeripari vállalatokat a piacon.

– Mi mondható el az élelmiszeripari exportról?

– Az agrárexportból a feldolgozott élelmiszerexport mintegy 67 százalékot képvisel. A magyar agrárexport 80-85 százaléka az Európai Unióba irányul, ezen a téren a közeljövőben lassú változás várható. Az orosz piac embargó miatti elvesztése következtében az élelmiszeripari vállalkozásoknak át kellett strukturálniuk az exportjukat.

Nyugat-Európába korábban is nagy mennyiségű áru ment, de az elvesztett orosz piacot ki kellett váltani, és a cégek nemcsak felismerték a változtatás szükségességét, de kényszerből is lépniük kellett.

Ma már egyre többet exportálunk a Távol-Keletre, Japánba, Tajvanra, és most már Kína is célpiac.

A kínai piacban hatalmas potenciál van, ugyanakkor nem könnyű bejutni, mert akkora mennyiségeket kérnek, amit nem feltétlenül tudunk, pontosabban tud egy-egy cég önállóan kielégíteni.

Ezért fontos a horizontális és vertikális együttműködés itthon.

A NAK fontos célja, hogy segítse tagjait a versenyképesség javításában, ezért például nemcsak folyamatosan biztosítani kívánjuk az információkat, hanem igyekszünk a tagokat összekötni, és ez hatékonyan működik is. Természetesen nemcsak a kamara segíti ezt a folyamatot, hanem például a nemzeti kereskedőház vagy a külgazdasági attasék tevékenysége is.

– Melyek a húzó exporttermékek?

– A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele 3654 millió eurót, behozatala 2214 millió eurót tett ki 2017 első öt hónapjában, míg az agrár-külkereskedelmi forgalom 1440 millió euró aktívumot eredményezett. Elsősorban a kivitt élelmiszerek körét a feldolgozatlan termékek adják: a gabonafélék és a hús.

– Mekkora a súlya az élelmiszeriparnak az exportban?

– Annak ellenére, hogy az unió tagországainak átlagaitól bizonyos mutatókban elmaradunk, hazai vonatkozásban folyamatosan javul a kiviteli mutató. A teljes agárexportból a feldolgozott élelmiszer 67 százalékban részesül. A teljes nemzetgazdasági exportból a 2017-es első negyedévi adatok szerint 8,7 százalékot a mezőgazdaság tesz ki. Az import 5,9 százalék volt, tehát pozitívum van.

Szeretnénk, ha kevesebb import jönne be. Ehhez

elengedhetetlen a fogyasztói tudatosság, a saját termékek előnyben részesítése, és ennek érdekében a kamara is nagyon sokat tesz.

A fogyasztók egyre tudatosabban vásárolnak, ez a trend már érzékelhető, és szempont lett az egészséges életmódot segítő termékek választása, ebbe pedig beletartozik az is, hogy a termék GMO-mentes legyen. Ez utóbbi egyébként világtendencia, és egyre inkább keresik a magyar termékeket.

– Az élelmiszeripar jelentőségét a magyar kormány is felismerte.

– A kormány már korábban kiemelt ágazattá nyilvánította az élelmiszeripart, és ennek megfelelően elkészült „Magyarország közép- és hosszú távú élelmiszeripari fejlesztési stratégiája” (ÉFS) is. Ez jelzi, hogy a kormányzat komolyan kívánja segíteni az ágazatot.

Ugyanakkor kiemelten fontos lépés volt a kormánytól, hogy a 2014-2020-ig tartó uniós ciklus pályázati rendszerében

kiemelten kezelte az élelmiszeripari támogatásokat. A Vidékfejlesztési Programban több pályázat is segíti az élelmiszeripari feldolgozókat.

A legjelentősebb ezek közül a „Mezőgazdasági termékek értéknövelése és erőforrás- hatékonyságának elősegítése a feldolgozásban”, azaz az élelmiszeripari pályázat. Ebben komoly összeget csoportosítottak az élelmiszert előállító mikro- és kisvállalkozásoknak.

Emellett a kifejezetten közepes méretű élelmiszeripari cégeknek 100 milliárd forint – 50 milliárd forint vissza nem térítendő és 50 milliárd forint kedvezményes kölcsön formájában – támogatási forrást biztosít a kormány a GINOP pályázat keretein belül. A támogatások EU-s és hazai forrást is tartalmaznak. Úgy gondolom, a fentiek jól mutatják a döntéshozók szándékát az élelmiszeripar fejlesztésére.

– Milyen irányba kellene változnia az iparágnak?

– Az itthon megtermelt alapanyagok 70 százalékát dolgozzuk fel, ugyanakkor a feldolgozottság fokával nem vagyok elégedett. Több termékpályára is jellemző, hogy a mezőgazdasági termelésből származó alapanyagokat alacsonyabb feldolgozottsági fázisban exportáljuk.

Az a cél, hogy minél magasabban feldolgozott termékek kerüljenek kivitelre, ami így az előállítók jövedelmezőségének javulását is magával hozza.

A jövedelmezőség pedig alapvetően befolyásolja, hogy milyen keretek között tud működni egy cég: tud-e fejleszteni, tud-e megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerőt foglalkoztatni. Nem lehet mindig a támogatásokra számítani.

– Milyen kihívások előtt állnak ma a szereplők?

– A mezőgazdaság fejlődésétől sajnos elmaradt a hazai feldolgozóipar fejlesztése, így azok párhuzamos fejlődése nem valósult meg. Viszont a feldolgozók folyamatos fejlesztési kényszerben vannak: egyre jobb termékeket egyre alacsonyabb költségekkel kell előállítaniuk, hogy mind a hazai piacon, mind a külpiacokon versenyben tudjanak maradni.

– Milyen témákat állít fókuszba a NAK az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron (OMÉK)?

– A 78. OMÉK-on a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mint az egyik legnagyobb kiállító lesz jelen. Az idei tematika alapján a különböző termékcsoportokra – mint például a gomba, sajt, hús-, zöldség-, gyümölcs- és tejfeldolgozás – helyeződik a hangsúly, amiket a kamara életében aktívan részt vevő termelők fognak képviselni. Helyet kap az Itthonról Otthonra program, látványos piactéren kerülnek bemutatásra legkülönbözőbb hazai zöldségek és gyümölcsök, de lesznek élelmiszer-előállítási és -feldolgozási bemutatók, kóstoltatók, valamint látványkonyhai produkciók és szórakoztató programok egyaránt. Az 1000 négyzetméteres standon az élelmiszerek mellett a kamara szakmai területei és szolgáltatásai is szakemberekkel képviseltetik magukat, akik készséggel állnak az érdeklődők rendelkezésére.

A vásáron a Földművelésügyi Minisztérium (FM) által szervezett, a NAK és az ÉFOSZ képviselőivel kiegészített szakmai rendezvény középpontjába kifejezetten a GINOP élelmiszeripari pályázata kerül. A workshopon várhatóan az irányító hatóság és az MFB munkatársainak tehetnek fel kérdéseket az érdeklődők. Ez azért is fontos, mert elengedhetetlen a minél több információ átadása; jellemzően ugyanis nagy beruházások generálódnak, ezekre pedig az élelmiszer-előállítóknak komolyan fel kell készülniük.

– Az élelmiszeripar az elmúlt években alig jutott pályázati lehetőséghez. Változik ez a jövőben?

– A kamara számára kiemelten fontos, hogy folyamatosan ösztönözze a fejlesztéseket az élelmiszeriparban is. Ennek legfontosabb eszközei a pályázatok, amelyeket a kormány úgy csoportosított, hogy abban az iparágnak is jelentős rész jut. A Miniszterelnökséghez tartozó Vidékfejlesztési Programban (VP) a mikro- és kisvállalkozások pályázhattak, a közepesek pedig a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programon (GINOP) keresztül indulhatnak – ez a pályázati lehetőség még nem került felfüggesztésre. A százmilliárd forintos keretnek eddig csaknem a felére érkezett be igény, de a maradék még „kiadó”.

– Miért kapnak ekkora hangsúlyt most a pályázatok?

– Ma még nem tudni, hogy 2020 után, az unió új pénzügyi ciklusában hogyan alakul át a rendszer. Jelenleg annyi ismert, hogy a támogatási rendszert szeretnék megváltoztatni, de arról, hogy ez az élelmiszeripari termékeket gyártókat mennyire fogja érinteni, nincs információ.

Magyarország folyamatosan képviseli az ágazatok érdekeit a brüsszeli tárgyalásokon; és mind az agrárágazatban, mind az élelmiszeriparban kifejezetten a lehetőségek szerinti legtöbb támogatást kívánja elérni.

Éppen ezért a bizonytalansági tényező miatt kiemelten fontos, hogy a cégek még ebben az uniós ciklusban fejlesszenek, illetve valósítsák meg a beruházásaikat. Figyelembe kell venni azt is, hogy

annak ellenére, hogy a közepes vállalkozásokat érintő pályázat esetében hosszabb tervezési és megvalósítási folyamatról beszélünk, ugyanakkor óriási lehetőségről is szó van, amilyen még nem volt korábban.

A vissza nem térítendő támogatás maximális összege 750 millió forint lehet, a visszatérítendőé pedig akár 2 milliárd forint is.

agrotrend.hu / Á. D.