Meddig tejelünk még az olaszoknak?

Forrás: KSH

A már hivatkozott múlt heti cikkben számszerűen elemeztük az export jelentőségét a magyar tejszektor termelésében, piacaiban. Egyértelmű, ha ezek a piacok bedugulnának, összeomlana a belföldi tejpiac. Ha viszont az egész terméklánc versenyképessége emelkedni tudna, a termeléstől a feldolgozáson át a forgalmazásig és a fogyasztóig, akkor a teljes hazai tejtermelés feldolgozható és értékesíthető lenne a tejipar számára. Különösen fontosnak tartjuk a tejipari fejlesztéseket. Ezek az egész élelmiszeriparral együtt – támogatottan – zajlanak is, de belföldi piacunk visszaszerzésére terén látványos áttörést továbbra sem értünk el. A szakmaközi szervezet által koordinált fogyasztói elkötelezettséget erősítő kampányok hatékonysága is sokat javulna, ha tejipari termékeink versenyképessége nőni tudna. A legkézzelfoghatóbb példával a sajtok piaca szolgál. De mielőtt messze elkanyarodnánk eredeti témánktól, nézzünk szét olaszhon tejszektorában, és fejtsük meg, miért és mennyire kell nekik az import alapanyag!

Olaszország tejszektora

Az EU tejtermelésének 8 százalékával, tejtermékexportjának 5 százalékával Olaszország nagy szereplője a tejpiacnak. Különösen figyelemre méltó, hogy tejegyenértékben számolva, termelésének 30 százaléka kerül exportra. A legfontosabb adat számunkra azonban az, hogy Olaszország 83-84 százalékban önellátó tejből és tejtermékekből, és ez az arány növekszik! Tejegyenértékben számolva a tavalyi 12,84 millió tonnás tejfelvásárláshoz 7,71 millió tonnás import kapcsolódott, ami ugye azt jelenti, hogy az olasz tejfeldolgozásra vetítve 37,5 százalék az importarány. Az import 60 százaléka sajt, 20 százaléka dobozos tej, 12 százaléka soványtejpor.

Ha csak a nyerstejet tekintjük 1,1-1,3 millió tonna az importjuk évente, de volt ez 2011-ben 2 millió tonna felett is. Az import nyerstej kétharmada teljes tej, harmada fölözött. Előbbi aránya lassan ugyan, de tartósan csökken, utóbbié emelkedik. Annak eldöntése, hogy a tavalyi növekedés trendforduló-e nehéz kérdés. De hátha az olasz tejszektor többi paramétere segít eldönteni!

Forrás: clal.it

Nem vagyunk fontos beszállítók!

A 10 legnagyobb nyerstej beszállító közel 100 százalékot képvisel az olasz tejimportban. Messze a legnagyobb Németország (erősödik), mögötte Franciaország (kissé gyengül). 5-6 százalékos arányunkkal az ötödik helyen állunk az igencsak stabil mezőnyben.

Forrás: clal.it

Az ország tejtermelése 12,0 és 13,0 millió tonna között változik évente, miközben a tehénállomány tartósan, sőt gyorsuló ütemben csökken. Ami még ennél is érdekesebb, a tenyészállatok importja az elmúlt négy évben megfeleződött, 36 ezerről, 16 ezer egyedre.

Forrás: clal.it

100 kilogrammonként átlagosan 10 euró az árelőnye az olasz tejtermelőknek, persze euróban mérve, ami ugye – tekintve a tartósan gyengélkedő forintot – nagyon torzítja a valós képet. A belföldi és az exportárak különbségét szintén elemeztük a múlt héten, tessék elolvasni! Nálunk a jelentős ingadozások ellenére az exportár rendre magasabb a hazainál.

Forrás: DG Agri

Az olasz piacon sokkal kisebb jelentőségű a Magyarországról beszállított nyerstej, mint Romániában. Az 5-6 százalékos arányt olyannak tartjuk, ami könnyen kiváltható bármely versenytársunk által. Az, hogy ez nem történt meg, azt jelenti, hogy azok a személyes kapcsolatok, amelyek ezt a piacot működtetik stabilak, és mindkét fél megelégedésére szolgálnak, a magyar tejnek pedig vannak olyan tulajdonságai, amelyek miatt szeretik az olasz feldolgozók (esetleg fehér szín, alacsony ár?). Az észak-olasz tartományokban, ahol jellemzően az ipar, így a tejipar is koncentrálódik, disztribúciós előnyeink is lehetnek.

Kétrészes, rövid nyári sétánk eredménye tehát az, hogy mind a romániai, mind az olasz piacon stabilan számíthatunk a nyerstejünk iránti igényre. Az erre épült termelői, kereskedői kapcsolatok szilárdak. Bár trendszerűen csökken a kivitt nyerstej mennyisége, a még tavaly is 336 ezer tonnás tétel jelentős tétel a hazai tejtermelésben. Románia tejszektorában egyértelmű az alapanyaghiány, ami ráadásul középtávon sem is enyhül. Olaszország szintén tartósan nyerstej importra szorul, de ott nem vagyunk meghatározó beszállítók. A tejtermelés átlagos költségeit tekintve egyik féllel szemben sincsenek előnyeink, nem olcsóbb nálunk tejet előállítani. Kiváló minőségű, megbízható és kedvező árú szállítóként azonban még sokáig építhetünk e piaci lehetőségekre. Bővülésre azonban inkább keleti irányban.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ