Újabb vita a világhálón: Valóban rákot okozhat a vörös hús rendszeres fogyasztása?

Az új irányelveket, amelyek rengeteg korábbi tanulmány megállapításainak metaanalízisén alapszanak, a Dalhousie és a McMaster Egyetemek kutatói jegyzik. A munkájukat a NutriRECS nevű, nemrég alakult nemzetközi kutatási konzorcium tagjaiként végezték. A konzorcium célja, hogy bizonyítékokon alapuló tanácsokkal szolgáljanak a laikus közönség számára a táplálkozást illetően, ennek érdekében tanulmányok lehető legszélesebb körét elemzik újra, és az általuk a lehető legobjektívebbnek tekintett módszer segítségével vizsgálják tudományos értéküket és megbízhatóságukat – írja az index.hu.

Napjainkban sok kutatót kezdett el foglalkoztatni a vörös hús fogyasztásának élettani hatása – fotó: pixabay.com

Ez esetben a vörös húsok egészségi hatásait vizsgáló tanulmányokat tekintették át, és nem találtak semmilyen bizonyítékát annak, hogy a vörös és a feldolgozott húsok fogyasztása rákot, cukorbetegséget vagy szívbetegséget okozna.

A tanulmány összefoglalójában megfogalmazott ajánlás így hangzik: “a felnőttek továbbra is ugyanannyit fogyaszthatnak a vörös és a feldolgozott húsokból, mint eddig (gyenge ajánlás, alacsony minőségű bizonyítékok)”. Itt fontos a zárójel. Vagyis a kutatók maguk is elismerik, hogy az ajánlásuk ereje csekély, mert azok a bizonyítékok, amelyek alapján megfogalmazták őket, nem éppen tekinthetők a legmegbízhatóbbnak.

DE MIÉRT FOGALMAZTAK MEG AJÁNLÁSOKAT EGYÁLTALÁN, HA MAGUK IS ELISMERIK, HOGY őK SEM HISZNEK EZEKBEN MARADÉKTALANUL? – teszi fel a kérdést a táplálkozáskutatók nagy része. Vannak akik egyenesen veszélyesnek nevezték az ajánlásokat, amelyek gyakorlatilag minden egészségügyi szervezet irányelveivel szembemennek. De vajon hogy lehet ez?

A NutriRECS-ben részt vállaló kutatókat nem lehet egyszerűen kóklernek vagy lefizetett húsipari ügynököknek bélyegezni: ismert egyetemek valós tudományos fokozatokkal rendelkező szakemberei ők, többen is közreműködnek a rendkívül nagy tekintélyű, és hasonló egészségügyi metaanalízisek készítésével foglalkozó Cochrane-konzorcium munkájában is.

Ugyanakkor nincs mögöttük semmilyen állami hatóság vagy országos egészségügyi társaság – márpedig jellemzően utóbbiak szoktak táplálkozási ajánlásokat megfogalmazni.

Miért állítanak hát olyat, ami miatt egy teljes szakma szinte minden számottevő képviselője háborodik föl? ők azt állítják, hogy azért, mert erre lehet következtetni a rendelkezésre álló adatokból. Ami még furcsább, hogy ugyanazokból az adatokból dolgoztak, mint mindenki más, a legfurcsább pedig az, hogy számszerűleg ugyanaz jött ki nekik is, mint másoknak. Csakhogy ők ebből GYÖKERESEN ELTÉRő KÖVETKEZTETÉSEKET VONNAK LE.

Hogyan lehet ez? A szerzők, illetve a tanulmányt megjelentető folyóirat főszerkesztője szerint úgy, hogy a táplálkozástudomány nem tekinthető tökéletesen megbízható diszciplínának, vagyis egy csomó ajánlást valójában könnyen megkérdőjelezhető, és rendszerint meg is cáfolt eredmény alapján alkotják meg.

A főszerkesztő, Christine Laine szerint a kutatók által alkalmazott értékelési módszer, az úgynevezett GRADE ragadta meg a figyelmét, ezért hozta le a tanulmányt. A módszert azért alakították ki, hogy ezzel küszöböljék ki a sok egyéb újraelemző eljárásból adódó értékelési problémákat.

A kutatásokba belekezdett tudósok több oldalról is vizsgálják a feltevést – fotó: pxhere.com

Be nem tartott utasítások 

De más kutatók szerint ez a megközelítés teljes félreértésen alapul, hiszen ezt a módszert a randomizált, kontrollcsoportok bevonásával végzett kísérletek eredményeinek újraelemzésére találták ki, és az életmód (például a táplálkozás) egészségre gyakorolt hatásainak vizsgálata tipikusan nem ilyen.

Az egész probléma innen ered. Ok-okozati összefüggéseket csak randomizált kísérletek alapján lehetne felderíteni (ahol csak a véletlenen múlik, hogy az adott személy milyen kezelést kap). Amikor nagy népesség életmódja és kórtörténete között próbálnak összefüggéseket találni, az sosem bizonyítja tökéletesen azt, hogy egy-egy konkrét tényező miatt kapott el az illető valamilyen betegséget.

Etikai okokból természetesen nem lehet kötelezni embereket arra, hogy dohányozzanak vagy egyenek cukrot 40 évig, miközben azt figyelik a kutatók, hogy meghalnak-e rákban, és mennyire híznak el. Másrészt pedig úgysem tartanák be az utasításokat, ahogy a kockázati csoportokba tartozó betegek sem tartják be azokat az életmódbeli ajánlásokat (például a testmozgást, zsírszegény étkezést), amelyeket az orvos előír számukra.

Ez kétségtelenül bizonytalanságot visz az eredményekbe, legalábbis a laboratóriumi állatkísérletekhez viszonyítva. Ugyanakkor ezzel tisztában vannak maguk a kutatók is, akik statisztikai módszerekkel folyamatosan azért küzdenek, hogy a kétségeket kiküszöböljék.

Rengeteg bizonyíték áll például rendelkezésünkre arról, hogy e húsok fogyasztása rettentően megemeli a vastagbélrák kockázatát. Az Egyesült Királyságban a becslések szerint évi 5000 ember kap vastagbélrákot kifejezetten a feldolgozott húskészítmények fogyasztása miatt. Hasonló összefüggéseket találtak a szív- és érrendszeri megbetegedésekre és a cukorbetegségre is

A mostani tanulmány sem vitatja ezeket. A NutriRECS-konzorcium elemzése (amely 180 tanulmányon alapszik) úgy találta, hogy a vörös hús fogyasztása 18 százalékkal növeli meg a rák kockázatát. Ugyanerre jutottak más szervezetek is.

Csakhogy, míg utóbbiak szerint ez elég nagy kockázatnövekedés ahhoz, hogy figyelmeztetést adjanak ki, és karcinogénnek (rákkeltőnek) minősítsék ezeket a húsokat, addig a NutriRECS munkatársai szerint ez a kockázatnövekedés elhanyagolható, és nem indokolja, hogy az ember lemondjon a felvágottról vagy a steakről.

A konzorcium kutatói azzal érvelnek, hogy az embereknek tudniuk kell, hogy az eddig tényként elfogadott ajánlások gyenge minőségű kutatásokon alapultak. Ezzel – szerintük – visszaadják a döntés szabadságát az emberek kezébe arról, hogy változtatnak-e életmódjukon vagy sem. Csakhogy a “döntés szabadságával” kapcsolatos érvelés sokak szerint álságos, vagy éppen tudatlanságról árulkodik.

Számtalan pszichológiai kísérletben bebizonyították már, hogy az ember döntéseiben nem csak a belátás és az ismeretek objektív értékelése játszik szerepet, hanem rajtunk kívül álló tényezők sokasága: a családi háttér, társadalmi környezet, vagyoni helyzet, a tradíciók, a divat stb.

A kritikusok szerint azzal érvelni, hogy a vizsgálatok szerint csak kevés ember fog meghalni amiatt, hogy túl sok vörös húst eszik, olyan, MINTHA NEM LENNE KÖTELEZő A MOTOROSOKNAK A BUKÓSISAK, HISZEN TÖBBSÉGÜK ÚGYSEM FOG KARAMBOLOZNI.

Senki sem állítja, hogy a vörös húsok minden esetben rákot okoznak. Viszont a tudományos közösség nagyobbik része által elfogadott kutatások szerint, ha csökkentjük ezek fogyasztását, azzal 13 százalékkal csökkenthetjük általános halálozási rátánkat, ezen belül 14 százalékkal kisebb valószínűséggel leszünk szívbetegek, 11 százalékkal ritkábban rákosak, és 24 százalékkal csökken a 2-es típusú cukorbetegség esélye is.

Persze ettől még sokkal népszerűbb lesz az az ajánlás, ami szerint nyugodtan csináljuk azt, amit eddig is.

agrotrend.hu / index.hu