Fotó: DT-413
A fejlesztés több szálon futott. Háborús jóvátételi kötelezettség keretében szovjet SZT-NATI lánctalpas traktor gyártására született államközi megállapodás. A Járműfejlesztési Intézet (JÁFI) és a Gödöllői Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának együttműködésével készült - a DT-54 típusú traktor műszaki terveire épülő - adaptált magyar DT-413 típusú lánctalpas traktor. A JÁFI a Steyr gépjármű motor áttervezésével DT-413 típusjellel traktormotort fejlesztett, míg a Gépészmérnöki Kar új lánckocsi fejlesztésével korszerűsítette a lánctalpas járószerkezetet.
Fotó: DT-413
1952-ben a Vörös Csillag Traktorgyár a hazai fejlesztések felhasználásával és jelentős áttervezés után megkezdte a lánctalpas gyártását és DT-413 típusjellel forgalmazta. Az első példányoknál a négyütemű motort egy kis kétütemű, egyhengeres indító benzinmotor indította. Az első kísérleti példányokban WD-413 licence szerződés keretében kapott Steyer motorok működtek 50 LE teljesítménnyel. Későbbiekben 1953-tól a JÁFI által kifejlesztett és a Csepel Autógyár által gyártott DT-413 traktormotort építették a lánctalpas traktorba. 1958-tól növelt motor teljesítménnyel – 60 LE - DT-413.1 jelzéssel készültek a mezőgazdasági erőgépek.
Fotó: DT-413 egyirányú tárcsa
A DT-413-as lánctalpas traktorokat jellemzően nehéz talajmunkákra, így erdőirtásra, meliorációra és szántásra és nehéz-tárcsázásra használták. Külön rendelésre gyártottak hozzá erőleadó tengelyt, melynek fordulatszáma teljes motorfordulatnál meghaladta a szabványos 540/perc fordulatot. A DT-413 traktort kéttárcsás száraz tengelykapcsolóval és öt előre, valamint egy hátrameneti fokozatot adó sebességváltóval szerelték. Kormányzásuk oldaltengely-kapcsolókkal és szalagfékekkel történt. Az oldaltengely-kapcsolók és a fékek kormánykarral (botkormánnyal) voltak működtethetők. A kismotoros indítási módot 1954-től elektromos indítórendszerrel váltották fel.
Fotó: DT-413 export
12-éven át, 1963-ig gyártották a traktort, amelyből összesen 8850 db készült. Döntő hányada - 5200 db - háborús jóvátétel keretében a Szovjetunió birtokába került, majd adományként a Kínai Népköztársaságba szállították. Külföldi forgalmazáshoz a HSCS márkanevet használták, mindösszesen 50 példány került exportra. A többi 3600 példány a hazai gépállomások gépparkját gyarapította.
dr. Hentz Károly
igazgató, főmuzeológus
Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődés-történeti Szakmúzeum
.jpg)
