Holland leépítés saga II. rész

Éppen egy hónapja került fel az agrotrend.hu-ra a holland állattartás tudatos leépítéséről szóló cikkem. Ha valaki nem vette volna komolyan, akkor itt a folytatás. Máris 8 százalékkal esett a kocalétszám az év eleji létszámhoz képest. Ez 75 ezer állat. Amiből 50 ezret már a program kezdetekor vágtak ki, júliusban és augusztusban. Persze megjegyzem, még mindig maradt 800 ezer koca egy olyan országban, ahol majd kétszer annyi ember él fele akkora területen, mint mi. Csak a miheztartás végett: a „legfrissebb” hazai adat, a tavaly decemberi szerint, nálunk 155 ezer koca van. A sertés szakmai szervezet (Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetsége) szerint ez 220 ezer körüli (ők osztják a támogatást, szóval minden kocát ismernek név szerint) és már nem csökken.

A következő év kritikus lesz. A hollandok arra számítanak, hogy a választott malacok száma akár kétmillióval is csökkenhet. Ez persze kapóra jön a piacnak, ahol a német sertéspestis miatt éppen jóval kevesebbre van igény. Szeptemberig az EU szintjén is azt látjuk, hogy a levágott sertések száma csökkent, de az átlagsúly nőtt. Ez pedig a több koca kivágására és a gyárleállások miatti túltartásra egyaránt utal. Miközben a sertésárak mintegy harmadukkal estek. Hangsúlyozom szeptemberig, az EU sertéshús exportja még 20 százalékkal a tavalyi felett volt. Kínába kétharmaddal többet adtak el, mint egy évvel korábban. Az EU rövid távú előrejelzése szerint a tovagyűrűző német sertésválság, karonfogva a koronavírus okozta keresleti gondokkal, a közösség sertéshús termelését idén 0,5, jövőre 1,0 százalékkal veti vissza. A harmadik országokba irányuló export az első három negyedév teljesítménye miatt 2 százalékkal nő, de 2021-ben legalább 10 százalékkal esik majd vissza.

A holland sertésállomány évek óta stabilan 12 millió körüli volt eddig. Ugyanakkor a sertésfarmok folyamatosan csökkennek: a 2000. évi 14,5 ezerről 2020-ra 3,6 ezerre. A gazdaságonkénti átlagos sertésszám pedig a 2000. évi 900-ról 2020-ra 3400-ra nőtt. A csökkenés tavaly kapott lendületet. Idén 13,4 százalékkal kevesebb hizlalótelep van a tavalyihoz képest.

Forrás: CBS (Holland Statisztikai Hivatal)

Maradva a mélyföldön. A holland parlament kedden, december 15-én szavazta meg azt a jogszabályt, amely a nitrogénproblémák megoldására irányuló intézkedéscsomagot tartalmazza. Bár a kártalanítási keretet jelentősen megemelték (180-ról 455 millió euróra), a holland gazdák céltáblának érzik magukat. Emiatt tavaly és idén is már többször (ahogy a járványvédelem csak engedte) traktorokkal vonultak Hágába. Egyre inkább úgy érzik, hogy bűnbaknak kiállják ki őket, s emiatt társadalmi harag zúdul rájuk. Erről a nyugati tagállamokból már sokat hallattunk. Gondoljunk például arra, hogy Franciaországban külön rendőri osztagokat állítottak fel a gazdálkodók megvédése céljából, annyi atrocitás éri őket.

A kártalanításra november elejéig 407 farm jelezte igényét Hollandiába. Ez kevesebb, mint amennyire az agrártárca számított, hiszen a beruházási támogatásokat ennél jóval több telepen függesztették fel. Úgy tűnik sokan megvárják az első kártalanítási kör tanulságait, mielőtt belevágnak a leépítésbe. Viszont, a jelentkezők többsége kocatelep. Még nem tudni pontosan, mennyi férőhely szűnik meg jövőre, de minimum 300-350 ezerre számítanak. Ez drasztikus visszaesést fog hozni Hollandia választott malac exportjában. Jelenleg Hollandia évente 6,5 millió választott malacot exportál. Ennek legalább 20 százalékos csökkenésével kalkulálnak. Már most úgy tűnik, hogy 2021 mélypontot fog hozni a kontinens sertésszektorában. Ennek is lesz korrekciója. Új piaci egyensúly fog kialakulni a sertéspestis hatásainak enyhülésével, de erre éveket kell majd várni.

Színezzük ki ezt a képet! (i) A legnagyobb német húsipari csoport termelésének egy részét áthelyezi Kínába, egy vegyesvállalat formájában. Ez tartósan csökkenti az európai sertéshús iránti igényt. (ii) A jövő év elejétől Németországban kötelező lesz érzéstelenítést alkalmazni a kasztrálás során. A fájdalommentes ivartalanítást a legtöbben izofluránnal fogják végezni, de lesz aki injekcióval, sőt olyan is lesz, aki inkább már ivarérés előtt levágatja a sertését. Ez azonban nem csak a költségeket emeli, hanem olyan kockázatokat is hordoz, hogy a kábult, mozgásképtelen malacok a koca alá visszahelyezve megsérülhetnek. (iii) Az állatjóléti szabályok miatt Németországban is csökkenni fog a kocatelepek száma.

Mit tanulhatunk a nyugati példákból?

1. Jobb félni, mint megijedni. Készüljünk fel arra, hogy az állattartás támogatási feltételrendszere jelentősen fog szigorodni. Ehhez beruházások szükségesek. A nemrégiben felfüggesztett ÁTK pályázat iránti fokozott érdeklődés jó jel arra vonatkozólag, hogy a hazai sertéstartók érzik a helyzet komolyságát.
2. A támogatási feltételrendszer változását ki kell használni arra, hogy a környezetvédelmi feltételeknek való megfelelés egyben a hatékonyság, a legmodernebb technológiák elérését tegye lehetővé. Ez létkérdés. Az átmeneti években is egyszerre kell kezelni a két fejlesztési célt.
3. Az EU belső sertéshús piaca az elkövetkező két-három évben keresni fogja új egyensúlyát, egy alacsonyabb termelési szinten. Az az import árnyomás, amit most is érzünk, állandósulhat. Közben a világpiaci pozíció gyengülni fog.
4. Ebben számunkra is nyílik lehetőség némi újrapozícionálásra. Ehhez azonban kell egy átfogó helyzetfelmérés és terméklánc stratégia.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ