Dől a pénz az élelmiszertermelésbe

Fotó: wikimedia

Megint egy sor közhelyszerű megállapítás, ami attól még fájdalmasan igaz. A világban mozgó hatalmas befektetést, megtérülést, hasznot kereső pénzáramok mozgatói – a befektetők – szemében a megújuló energia mellé felzárkózott az élelmiszerszektor. Ez nem most kezdődött, de a koronavírus járvány nyomán kialakult piaci helyzet – mint sok mást, ezt is – felgyorsította. A szektor válságállóságának nem csak nálunk van visszhangja és következményei (a szakma presztízsének emelkedése, a fiatalok figyelmének fokozódása, magasabb árak, jövedelmezőség növekedése és így tovább). Ezek a globális trendek előbbre hozzák az új technológiák nyomán létrejövő élelmiszerek piacra kerülését. Az újonnan szerzett hozzáadott érték, amit képviselnek a felértékelődés során a megtérüléseket is rövidíti. A Finistere Ventures felmérése szerint az idei évi befektetések már mostanra meghaladták 2019-es, korábbi rekordévet.

E blogban már a múlt héten is egy olyan startupról írtam, amelyik világmegváltó tervekkel állt elő a tejtermelésben, de korábban is több bejegyzésben utaltam azokra a technológiákra (fedett növénytermesztés, állati termékeket helyettesítő termékek) amelyek mutatják az irányt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a folyamatos, a hatékonyságot javító fejlesztésekről sem. Nem tudom hányan tudják, de a világ legmagasabb szinten automatizált baromfifeldolgozója hazánkban működik. A hatékonyság vezet el a versenyképességhez, az exportpiacokhoz, és teremti meg a megfelelő színvonalú márkázás lehetőségét. És ez máris a COVID-19 másik „mellékhatásához”, a kereslet átrendeződéséhez vezet.

Felértékelődés átrendeződéssel karöltve

• Az élelmiszerlánc gyenge pontjai a karantén alatt jól láthatóvá váltak és egyben a beavatkozási pontokat is megmutatták. Az internetes kereskedelem és a diszkontok még nagyobb lendülete például a készletezés és disztribúció lendületes fejlődését hozta és hozza. Ez a mezőgazdaság inputjaitól, gépeitől kezdve az élelmiszeripar alap-, segéd- és csomagolóanyagaiig mindenre hatással van. Látványos az üzemen belüli folyamatok fejlődése. Ahogy az is, ahogy a szállítmányozás, a csomagkihordás halad előre.
• A turizmus és vendéglátás parkoló pályára állása átrendezi az élelmiszerpiacot. (Mondom ezt, miközben a futár hozta ebédemet majszolom.) A kényelem nem megy ki a divatból. Például több otthonon kívüli, de otthon elfogyasztott élelmet fogyasztunk. A statisztika ezt az otthonon kívüli étkezések aránya drasztikus csökkenéseként fogja mutatni. Valójában azonban csak nagyot ugrottunk a nyugati társadalmakban már messze előbbre haladott úton.
• A fogyasztói szokások változása a tudatosodással – legalábbis annak populista, felszínes, fél-informált, féligzöld, közösségi médiás szintjével mindenképpen – együtt zajlik. Na, ne legyek azért rosszmájú! A pazarlás tényleg csökken (ennek nagy részét amúgy is az éttermek és menzák produkálták) és van olyan réteg, aki jobban odafigyel arra, mit eszik, tervszerűen vásárol. De lássuk be, az átlagos fogyasztó nem sokat tud sem az állatjólétről, sem saját szervezetének tápanyagigényéről. Emiatt rengeteg lehetőség van az ismeretanyag gyors, egyszerű átadásában. Legyen az akár a csomagoláson, az eladóhelyen, vagy az interneten.
• A kiskereskedelmi élelmiszerpiacon, a vendéglátás kiesésével, megjelenik az a fizetőképes kereslet, ami korábban megengedte magának az éttermi étkezést. Ez a kereslet szerkezetében a magasabb szegmensek felé mutat. Tetten érhető például a csirke helyett/mellett a kacsa iránti kereslet látványos bővülésében, a borpiac, vagy a félkész és készételek keresletének bővülésében. Ezek a termelő-feldolgozó-forgalmazó lánc minden szereplőjétől reakciót igényelnek.

MIT VIGYEN EZEKBőL HAZA:

• Fokozódik a befektetői figyelem a mezőgazdaság és az élelmiszeripar irányában. A kockázati tőke a különleges adottságokat, piaci szegmenseket keresi. Jó termék, márka, ötlet, és ezek profi tálalása szükséges. Siker esetén pedig akár dimenzióugrás is lehetséges. Nem szereti viszont az egy személytől függést, a magas átlagéletkort.
• Az alkalmazkodóképesség az ellátási lánc egészén kell, hogy javuljon. Ne csak kapun belül gondoljuk végig! Erősítsük stratégiai együttműködéseinket, legyen az beszállító, szolgáltató, bank!
• Innováljunk! Gondolatébresztő: hibrid termékek (hús-növény: 75:25% a legelfogadottabb a nyugati felmérések szerint. Vegyük észre, míg a helyettesítő termékek a piac alig egy százalékán versenyeznek, addig a hibridek a 99 százalékon. Sokkal jobb esélyekkel!), helyettesítők, funkcionális élelmiszerek (most a C és D vitaminnal dúsítás a menő!), adalék-csökkentés, só, cukor visszafogás, modern csomagolás. Ez is láncon átnyúló együttműködést igényel!
• Gondolkodjunk startup fejjel, ismerjük meg hátterüket!
• Képezzünk! A fogyasztónak nem sok fogalma van a feldolgozott élelmiszerek címkéin lévő fogalmakról. Ellenállásuk jórészt ezen alapul. Megváltoztatni nem, de javítani lehet rajta.
• Mindezt azért vetettem monitorra, mert a felértékelődés, ami a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart egyaránt érinti, szemléletváltást, sőt lépéseket igényel mindannyiunktól. Az élelmiszerkereslet mennyiségi oldala mellé felzárkózik a minőségi. Az egészséges életmódot még inkább támogató, fenntartható gazdálkodás felé egy egyre gyorsuló pálya vezet, és most van a repülőrajt. Nekünk is ehhez a sebességhez kell igazodnunk, és elmozdulnunk az olyan hozzáadott érték előállítása felé, amely találkozik a közeljövő keresleti elvárásaival. Képben kell lennünk a fejlesztési irányokkal, fogyasztói felmérések eredményeivel, a technológia-fejlesztésekkel. Mindezt mindennapi működésünk mellett, stratégiai célként. Ez bizony komoly kihívás és nem baj, ha az ember ehhez segítséget kér.

Fórián Zoltán

vezető agrárszakértő

Erste Agrár Kompetencia Központ